A Bank of England nyilvánosan is kiállt amellett a belső HR-politikája mellett, amely lehetővé teszi, hogy munkatársai évente legfeljebb 40 napot külföldről dolgozzanak. A szabályozást kritika érte – főként azért, mert egy közintézménynél különösen érzékeny kérdés, ki, honnan és milyen feltételekkel végezhet munkát.
A jegybank kommunikációja szerint a politika gondosan kidolgozott keretek között működik, figyelembe veszi az adóügyi, munkajogi és biztonsági szempontokat. A 40 napos limit nem kivétel, hanem egy tudatosan meghúzott határ, amely egyszerre szolgálja a rugalmas munkavégzés iránti igényt és a szabályozási megfelelést. A bank hangsúlyozza, hogy a rendszer nem ad teret a visszaélésre.
HR-szemszögből ez az eset jól mutatja, hogy a rugalmas munkavégzési politikák – különösen közintézményekben – milyen átláthatósági elvárásokkal járnak. A „work from abroad" lehetőség egyre több szervezetnél megjelenik tehetségmegtartási eszközként, de a szabályozás kommunikációja és dokumentálása kritikus: ha a munkáltató nem tudja meggyőzően elmagyarázni a kereteket, a belső policy könnyen válik PR-krízissé.
