A HR-szakmát nem egy egyetlen diplomagyár termeli ki. Vannak, akik dedikált emberi erőforrás szakon végeznek, mások pszichológia, közgazdaságtan vagy jogi képzésből érkeznek, és sokan egyszerűen csak belenőnek a munkából – toborzásból, adminisztrációból, operatív területekről. Ez a sokszínűség nem véletlenszerű: a HR a stratégia, a jog, az embertudomány és az adatelemzés kereszteződésén ül.
Az AIHR összefoglalója szerint nincs univerzálisan „legjobb" HR-diploma. Egy üzleti vagy pszichológiai alapképzés erős alapot ad, de a szakirányú HR-mesterképzés vagy egy elismert szakmai minősítés (mint a SHRM-CP vagy a CIPD) sokszor többet érhet a munkaerőpiacon. Az online tanulási lehetőségek robbanásszerű terjedése pedig azt jelenti, hogy ma már a formális képzéstől független fejlődési utak is teljesen legitimek.
HR-szemszögből ez az üzenet egyértelmű: a belépési útnál fontosabb, hogy valaki folyamatosan fejleszti-e a tudását. A munkáltatóknak érdemes tágítani a toborzási fókuszukat, és nem kizárólag HR-diplomásokat keresni – a legjobb jelöltek néha teljesen más irányból érkeznek. A tanulási kultúra és a fejlődési hajlandóság legalább annyit számít, mint az oklevelek.
