Jim Collins klasszikus tézise szerint a „jó" a „nagy" ellensége – és ez különösen igaz a vezetésre. Rengeteg vezető ragad bele a „elég jó" kategóriába, nem azért, mert nem akar fejlődni, hanem mert nem tudja pontosan, mit kellene másképp csinálnia. A jó hír: a kivételesség nem személyiségcsere kérdése, hanem néhány tudatos szokásé.
Az öt leghatékonyabb taktika közé tartozik az aktív visszajelzéskérés a csapattól – nem évente egyszer, hanem folyamatosan; a mikromenedzsment tudatos visszaszorítása a bizalom építése érdekében; az egyéni fejlődési célok ismerete és aktív támogatása; a konzekvens, kiszámítható viselkedés még nyomás alatt is; és az, hogy a vezető elsőként vállalja a felelősséget, amikor valami nem sikerül. Ezek mindegyike tanulható és mérhető.
A HR szakemberek és szervezetfejlesztők számára ez egy fontos emlékeztető: a vezetői képzésnek nem a hiányosságokra kell fókuszálnia, hanem a meglévő erősségek tudatos kiaknázására. A pszichológiai biztonságot és a munkavállalói elköteleződést meghatározó közvetlen vezető az egyik legfontosabb tényező – érdemes befektetni a fejlesztésébe.
