A munkahelyi stressz általában negatív fogalomként él a köztudatban, pedig a pszichológia régóta tudja: bizonyos szintű feszültség valójában növeli a teljesítményt. A Yerkes–Dodson-törvény – amelyet már 1908-ban megfogalmaztak – pontosan ezt írja le: az arousal, vagyis az aktivációs szint és a teljesítmény között fordított U alakú összefüggés áll fenn. Túl kevés inger unalmat szül, túl sok szorongást okoz, de a kettő között van egy arany középút.
A törvény szerint az optimális teljesítmény eléréséhez közepes szintű izgalomra van szükség. Egyszerű feladatoknál magasabb aktiváció is bevált, összetett, kreatív munkánál viszont már kisebb nyomás elegendő. A modern munkahelyek erre ritkán figyelnek: vagy túlterhelik az embereket, vagy éppen alulstimulálják őket, és mindkét véglet rontja a hatékonyságot.
HR-szemszögből ez a felismerés közvetlen gyakorlati következményekkel jár. A vezetőknek érdemes tudatosan kalibrálni a csapatok terhelését – nem a maximumot kell kinyomni az emberekből, hanem az optimumot megtalálni. A pszichológiai biztonság és a megfelelő kihívás szintjének egyensúlya az, ami valóban fenntartható teljesítményt eredményez. A HR akkor csinálja jól, ha nem stresszmentességet, hanem egészséges feszültséget teremt.
