Egy friss perben azt állítják, hogy a Meta „belső mesterséges intelligencia rendszerek együttesét" használta annak eldöntésére, kit vegyen fel a 10%-os létszámleépítésbe. A felperes szerint ez a folyamat aránytalanul érintette azokat a munkavállalókat, akik korábban törvény által védett szabadságot – például szülési vagy betegszabadságot – vettek igénybe.
Az ügy középpontjában az a kérdés áll, hogy az AI-rendszer képes volt-e semlegesen kezelni az olyan adatokat, amelyek közvetve védett munkavállalói státusszal korrelálnak. Ha a modell tanítási adataiban szerepeltek a szabadságok adatai, és azok negatívan befolyásolták az értékelési pontszámokat, a rendszer hátrányos megkülönböztetést hajthatott végre – akár szándék nélkül is. Az algoritmikus diszkrimináció bizonyítása ugyanakkor jogi és technikai szempontból egyaránt nehéz feladat.
A HR szakma számára ez az eset figyelmeztetés: az AI nem semleges döntéshozó. Bármilyen automatizált értékelési vagy leépítési rendszer bevezetése előtt alapos bias-auditot kell végezni, és a folyamat átláthatóságát dokumentálni kell. A munkáltatók nem mentesülnek a diszkriminációs felelősség alól azzal, hogy egy algoritmusra hivatkoznak – sőt, az AI-döntések utólagos megkérdőjelezhetősége új típusú jogi kockázatot teremt.
