Németországban ismét fellángolt a vita a karencnap körül: a reformdebátus keretében több politikus is felvetette, hogy a betegség első napjára ne járjon bérkontinuitás. Az ötlet nem új — korábban már alkalmazták, majd eltörölték —, most azonban a gazdasági reformcsomag részeként kerül elő újra.
A javaslat támogatói szerint a lépés csökkentené a rövid, egynapi hiányzások számát, amelyek aránytalan terhet rónak a munkáltatókra. A kritikusok ezzel szemben rámutatnak: a karencnap elsősorban az alacsony bérű, fizikai munkát végző dolgozókat sújtja, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy betegen is otthon maradjanak. Ez pedig hosszú távon nagyobb egészségügyi és termelékenységi problémákat okozhat.
HR-szemszögből a karencnap bevezetése kettős kockázatot hord: egyrészt rontja a munkavállalói élményt és a pszichológiai biztonság érzését, másrészt beteg embereket kényszeríthet munkába. A szervezeti kultúra szempontjából az a munkahely nyeri meg a tehetségek bizalmát, amely törődik a dolgozók jóllétével — nem pedig bünteti a betegséget.
