Az Egyesült Államokban a mentális egészségügyi ellátórendszer hozzáférési válságban van – és ez a biztosítással rendelkező munkavállalókat is sújtja. Egy friss felmérés rámutatott: az emberek jelentős része hiába fizet egészségbiztosítást, amikor pszichológusra vagy pszichiáterre lenne szüksége, falakba ütközik. A várólisták, a szűk szolgáltatói hálózatok és a magas önrészek komoly akadályt jelentenek.
Az Amerikai Orvosi Szövetség elnöke, Dr. Bobby Mukkamala egyértelműen fogalmazott: a mentális egészségügyi és szenvedélybetegség-kezelési szolgáltatásokhoz ugyanolyan hozzáférést kellene biztosítani, mint bármely más orvosi ellátáshoz. A valóság ezzel szemben az, hogy a biztosítók sokszor szűkebb hálózatot tartanak fenn a mentálhigiénés területen, mint a fizikai egészségügyi ellátásban, és a fedezeti feltételek is kevésbé kedvezőek.
A HR számára ez azért kritikus kérdés, mert a munkavállalói jólét programok csak akkor érnek valamit, ha ténylegesen elérhetők. Az EAP-programok, a mentális egészség napok vagy a terápiás juttatások papíron vonzó benefitek – de ha a valódi igénybevétel akadályokba ütközik, az elköteleződésre és a pszichológiai biztonságra gyakorolt hatásuk elmarad. Érdemes auditálni, hogy a meglévő juttatások tényleg működnek-e a gyakorlatban.
