Egy tipikus vezető karrierjének nagy részét azzal tölti, hogy bebizonyítsa: ő a legokosabb, legfelkészültebb ember a szobában. Ez érthető ösztön – de a Harvard Business Review szerint ez az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy valaki valóban kiemelkedő vezető legyen. A legjobb vezetők ugyanis felismerik, hogy nem a főszerep az övék.
A cikk szerint azok a vezetők, akik tudatosan az emberük történeteibe helyezik a fókuszt – megértik, mi motiválja őket, milyen céljaik vannak, hol akarnak növekedni –, sokkal magasabb elkötelezettséget és teljesítményt tudnak kihozni a csapataikból. Ez nem önfeladás, hanem stratégiai döntés: a vezető ereje abban mutatkozik meg, hogy mennyire képes másokat kibontakoztatni.
HR-szemszögből ez a szemlélet szorosan kapcsolódik a pszichológiai biztonság és a munkavállalói élmény kérdéseihez. Ha a szervezet olyan vezetőket fejleszt, akik képesek háttérbe lépni és teret adni munkatársaiknak, az nemcsak a megtartást javítja, hanem a belső mobilitást és az utódlástervezést is erősíti. A leadership development programokba érdemes beépíteni ezt a „supporting character" szemléletet – mert a legjobb vezető nem az, akit mindenki lát, hanem az, akinek a csapata ragyog.
