A munka és a magánélet összeegyeztetése már régen nem csupán munkavállalói igény – egyre inkább szabályozói elvárás is. Egy ázsiai kormányzati tisztviselő nemrég megerősítette: a gondozási célú szabadság mostanra a normál HR-politika szerves részévé vált, és a bővített gyermekgondozási szabadság részletes szabályait jövőre teszik közzé.
A bejelentés hátterében demográfiai nyomás és munkavállalói elvárások változása áll. A régióban több kormány is felismerte, hogy a gondozói szerepeket vállaló munkavállalók megtartása kulcskérdés a munkaerő-hiány kezelésében. Az új szabályozás várhatóan mind az anyák, mind az apák számára kibővített jogosultságokat hoz, és rugalmasabb felhasználást tesz lehetővé.
HR-oldalon a változás egyszerre jelent compliance-feladatot és kulturális lehetőséget. Azok a szervezetek, amelyek már most elkezdik kommunikálni a gondozói szabadság iránti nyitott hozzáállásukat, megelőzik a szabályozást – és ezzel erősítik a munkáltatói márkájukat is. A pszichológiai biztonság szempontjából sem mellékes: ha a munkavállalók nem félnek szabadságot kérni gondozási célból, az egész szervezeti kultúra profitál belőle.
