A „maxxing" jelenség – amikor valaki egy tevékenységet a végletekig optimalizál – újabb hajtást növesztett: a slowmaxxing a tudatos lassítás és a mindfulness radikális alkalmazása. Ami wellness-trendként indult – reggeli rutinok nyújtása, képernyőidő csökkentése, mélyebb jelenlét a mindennapi pillanatokban –, az mára beköltözött a munkahelyekre is, az Owl Labs kutatása szerint.
A munkavállalók egy része tudatosan lassítja le munkafolyamatait: kevesebb párhuzamos feladat, hosszabb fókuszidők, kevesebb meeting-re való igenlés. Egyeseknél ez valódi produktivitásnövekedést hoz, másoknál az elvárások alulmúlásának eszközévé válik. A jelenség tehát kettős arcú: egyszerre lehet egészséges határhúzás és passzív ellenállás.
A HR-nek nem az a dolga, hogy azonnal patologizálja a slowmaxxingot – hanem hogy megértse, mi áll mögötte. Ha egy munkavállaló szándékosan lassít, az legtöbbször kiégés, értéktelenség-érzet vagy túlterheltség jele. A megelőző megközelítés: pszichológiailag biztonságos munkakörnyezet kialakítása, ahol a tempóról nyíltan lehet beszélni, és a fenntartható teljesítmény valódi szervezeti érték – nem csak szlogen.
