A munkaerőpiac egyik legélesebb ellentmondása rajzolódik ki egy friss felmérésből: a szervezetek közel 90 százaléka ma már megköveteli vagy előnybe részesíti a tanúsított szakmai tudást a felvételi folyamatban, miközben a fiatal, pályakezdő munkavállalóknak csupán 27 százaléka törekszik aktívan ilyen minősítések megszerzésére. A rés nem kommunikációs félreértés – strukturális probléma.
A fiatalok körében végzett kutatások azt mutatják, hogy sokan nem látják az összefüggést az oklevél és a karrierlehetőségek között, vagy egyszerűen nem tudják, hol és hogyan érdemes elkezdeni. A formális oktatási rendszer sem készít fel kellőképpen a munkaerőpiaci elvárásokra: a diplománál egyre többet ér egy releváns iparági tanúsítvány. Eközben a munkáltatók egyre nehezebben találnak olyan jelölteket, akik nemcsak szándékot, hanem igazolt tudást is hoznak magukkal.
HR-szempontból ez a jelenség új feladatot jelöl ki: a tehetségmenedzsmentnek aktívan be kell avatkoznia a képzési útvonalak alakításába, nem csupán a felvételi szűrők szintjén. Azok a szervezetek, amelyek saját tanúsítási vagy upskilling programokat indítanak, és ezeket a munkavállalói ajánlat részeként kommunikálják, komoly előnyre tesznek szert a tehetségvonzásban – különösen a Z generáció megszólításában.
