Németország 2020-ban törvényi szinten – a BBiG 7a §-a alapján – kiterjesztette a részmunkaidős szakképzés lehetőségét: azóta nem csupán gyermeknevelők vagy gondozást végzők, hanem bárki igénybe veheti ezt a formát. A valóság azonban más képet mutat: az újonnan megkötött duális képzési szerződések mindössze 0,5 százaléka részmunkaidős. A lehetőség adott, a kihasználtság minimális.
A KOFA (Kompetenzzentrum Fachkräftesicherung) kutatói, Miriam Schöpp és Dirk Werner szerint az akadályok elsősorban nem szabályozási, hanem tájékozottsági és szervezési jellegűek. A munkáltatók nagy része nem ismeri pontosan a konstrukciót, nem tudja, hogyan kell adminisztrálni, és tart attól, hogy a rövidebb munkaidő a képzés minőségét rontja. Holott a kutatás azt mutatja, hogy megfelelő szervezéssel a részmunkaidős tanulók teljesítménye nem marad el a teljes munkaidősökétől.
HR-szemszögből ez egy kiaknázatlan toborzási eszköz. Azok a vállalatok, amelyek aktívan kínálják a részmunkaidős tanulószerződést, hozzáférhetnek olyan tehetségcsoportokhoz – szülők, gondozók, egészségügyi okokból korlátozott kapacitású fiatalok –, akiket egyébként elveszítenek a munkaerőpiacra. A szakemberhiány közepette nem engedhetjük meg magunknak, hogy ekkora potenciált figyelmen kívül hagyjunk pusztán szervezési lustaságból.
