Az AI bevezetésekor a legtöbb szervezet rezisztenciát, félelmet vagy lustaságot diagnosztizál a munkavállalóknál. Az Ahead nevű vállalat CPO-ja szerint azonban ez a diagnózis téves – és emiatt a beavatkozás is elhibázott. Ami a felszínen ellenállásnak látszik, az valójában gyász: az elveszített szerepek, megszokott feladatok és szakmai identitás feletti bánat.
A gyász Kübler-Ross-modell alapján értelmezhető: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Az AI-átállás során a munkavállalók ugyanezen fázisokon mennek keresztül, csak a szervezetek ezt nem ismerik fel, és siettetni próbálják a folyamatot. Az eredmény: elakadt csapatok, csökkenő elkötelezettség és valódi produktivitásveszteség.
HR-szemszögből ez a keret gyökeresen más megközelítést igényel. Nem több AI-tréning kell, hanem tér a feldolgozáshoz. A munkavállalói élmény szempontjából a változásmenedzsmentnek érzelmi komponenst is kell tartalmaznia: meghallgatást, elismerést és az átmenet méltóságát. Aki ezt megérti, az nem csak az AI-bevezetést csinálja jobban – hanem a szervezeti bizalmat is megőrzi.
