A juttatási csomagok versenyeztetése – az úgynevezett RFP-folyamat – évtizedek óta bevett gyakorlat a kanadai vállalatoknál. Az általános elvárás szerint a tender átláthatóságot és valódi versenyt hoz, a legjobb ajánlat nyer. A valóság azonban sokszor egészen más képet mutat.
A szakértők szerint mire egy szervezet kiadja a hivatalos tenderdokumentációt, a legfontosabb döntések már megszülettek. A belső preferenciák, a meglévő szolgáltatói kapcsolatok és az előzetes tárgyalások alapvetően meghatározzák az eredményt. Az RFP így nem valódi kiválasztási eszköz lesz, hanem egy már meghozott döntés legitimálásának eszköze. Ez nem feltétlenül rossz szándékból fakad – sokszor szervezeti tehetetlenség vagy idő- és erőforráshiány áll a háttérben.
HR-szemszögből ez komoly kérdéseket vet fel. Ha a juttatási stratégia valódi megújítást igényel, a tender önmagában nem elegendő eszköz. A HR-vezetőknek már jóval korábban be kell kapcsolódniuk a folyamatba: a munkavállalói igények felmérésétől a piaci összehasonlításon át egészen a szolgáltatói értékelési szempontok kialakításáig. A cél nem a folyamat lebonyolítása, hanem az, hogy a juttatási csomag tényleg azt nyújtsa, amire a szervezet és a munkavállalók szüksége van.
