Davida Lindsay-Bell sosem tervezte, hogy HR-es lesz. Oprah Winfreyből inspirálódva újságírónak készült, mert hitte, hogy a történetmesélés a legerősebb eszköz a világban. Az egyetemen az organizational behavior kurzus változtatta meg az irányát — rájött, hogy ez ugyanarról szól, csak a munkahelyre alkalmazva.
Ma a Hanna Andersson, az amerikai gyermekruha-márka Chief People Officereként dolgozik, és az a megközelítés, amellyel a szervezeti kultúrát építi, valóban hordoz valamit az eredeti újságírói ösztönből. Nem adatokból indul ki, hanem az emberek tapasztalataiból, aztán fordítja le ezeket szervezeti beavatkozásokra. A márkánál a befogadás, az autentikusság és a közösség nem szlogen, hanem napi működési elv.
HR-szemszögből Lindsay-Bell esete azt illusztrálja, hogy a legjobb kultúraépítők nem feltétlenül klasszikus HR-es háttérből jönnek. Az empátia, a narratív gondolkodás és az emberek motivációinak megértése legalább annyit ér, mint a folyamatok ismerete. A szervezeti kultúra ugyanis végső soron nem policy — hanem történet, amit minden nap együtt írnak a munkavállalók.
