Az Oxford által végzett kutatás meglepő mintázatot tárt fel: ha valaki AI-készségeket tüntet fel az önéletrajzában, az alapvetően megváltoztatja az esélyeit az álláspiacon. A változás azonban nem egyforma irányban hat – a jutalom és a hátrány attól függ, ki írja, milyen szerepre és milyen szervezetnél pályázik.
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a vállalatok egy része öntudatlanul is kiszűri azokat a jelölteket, akiknek az AI-kompetenciája nem illeszkedik az elvárt narratívába. A technikai szerepekre pályázóknál előnyt jelent, máshol azonban gyanút kelt vagy irrelevánsnak minősül. Ez azt jelenti, hogy a toborzók kognitív torzításai és a félresikerült álláshirdetések együttesen vágják el a szervezeteket a valóban tehetséges emberektől.
A HR-szakembereknek érdemes felülvizsgálniuk, hogyan értékelik az AI-kompetenciákat a kiválasztási folyamatban. Strukturált interjúkérdések, kompetenciaalapú értékelés és folyamatos toborzói képzés nélkül a tehetségmenedzsment vak foltokat termel. A legjobb jelölt nem mindig az, aki a legjobban illeszkedik az előre felrajzolt képbe – hanem aki a legtöbbet tudja hozzáadni.
