A Z generációról szóló diskurzusban az AI-szorongás az egyik leggyakrabban emlegetett téma – csakhogy a szakértők szerint rossz kérdést teszünk fel. Amikor a fiatal munkavállalók azt mondják, félnek a mesterséges intelligenciától, valójában egy sokkal alapvetőbb bizonytalanságot fogalmaznak meg: nem tudják, kire számíthatnak a munkahelyükön.
A vezetői rés nem új keletű jelenség, de az AI-hullám felerősítette a hatásait. A Z generáció olyan munkakörnyezetbe lép be, ahol a középvezetők maguk is bizonytalanok, a szervezeti struktúrák átalakulóban vannak, a visszajelzési kultúra pedig sok helyen hiányzik. Ők nem karriertanácsot kapnak, hanem kaotikus elvárásrendszerrel találják szembe magukat – és ezt könnyebb az AI számlájára írni, mint beismerni, hogy a vezetés nem működik.
HR-szemszögből ez egyértelmű üzenet: a tehetségmenedzsment nem állhat meg az onboardingnál. A pszichológiai biztonság megteremtése, a középvezetők fejlesztése és az értelmes visszajelzési rendszerek kiépítése ma már nem „nice to have" – ezek azok az alapok, amelyek nélkül a Z generáció egyszerűen nem marad. Az AI valóban átalakítja a munkát, de a fiatalok bizalmát nem egy algoritmus, hanem egy jó vezető építi fel.
