Amikor a kompenzációs döntések torzításairól beszélünk, általában nemre, életkorra vagy etnikai hovatartozásra gondolunk. Egy kevésbé emlegetett, de kutatásokkal alátámasztott jelenség azonban szintén torzítja a bérdöntéseket: a testmagasság. Több évtizedes adatok mutatják, hogy a magasabb emberek – különösen férfiak – átlagosan magasabb fizetést kapnak, és nagyobb valószínűséggel kerülnek vezető pozícióba.
Ennek hátterében a „halo-effektus" egyik változata áll: a magasabb embereket tudattalanul kompetensebbnek, dominánsabbnak és megbízhatóbbnak ítéljük. Ez a bias különösen erősen hat a vezérigazgatói és felsővezetői szinteken, ahol a személyes benyomás és a „vezéri kisugárzás" sokat nyom a latban. A szerzők rámutatnak: a legdrágább ember a tárgyalóteremben sokszor nem a legjobb, hanem a legmagasabb.
HR-szemszögből ez a jelenség arra hív fel, hogy a kompenzációs rendszereket és előléptetési döntéseket strukturáltabb, adatvezérelt módszerekkel támasszuk alá. A strukturált interjúk, az előre meghatározott értékelési szempontok és a bérsávok következetes alkalmazása csökkenti a testmagassághoz hasonló irreleváns tényezők hatását. A tudattalan előítéletek ellen tudatos rendszerekkel lehet védekezni – és ez nemcsak etikai, hanem üzleti érdek is.
