A foglalkoztatói nyugdíj (bAV) elméletileg az egyik legerősebb béren kívüli juttatás – a gyakorlatban azonban a legtöbb vállalatnál nem tölti be ezt a szerepet. A munkavállalók többsége biztosítási termékként tekint rá, nem pedig a teljes kompenzációs csomag értékes részeként. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok egy jelentős ösztönzőeszközt hagynak kihasználatlanul.
A probléma gyökere jellemzően a kommunikációban és a tervezésben keresendő. Ha a bAV csak egy papírforma a belépéskor, és senki nem magyarázza el az értékét, a munkavállaló nem fogja megbecsülni. Azok a vállalatok, amelyek a bAV-ot tudatosan pozicionálják – és rendszeresen kommunikálják a munkáltatói hozzájárulás mértékét és a hosszú távú előnyöket –, lényegesen jobb eredményeket érnek el a munkavállalói elégedettség és megtartás terén.
HR-szempontból ez egy stratégiai újragondolást igényel. A bAV-ot nem elég adminisztrálni – aktívan be kell építeni a teljes javadalmazási kommunikációba. A total rewards szemlélet azt jelenti, hogy minden juttatás értékét láthatóvá kell tenni. Ha a HR ezt megvalósítja, a vállalati nyugdíj valódi versenyelőnnyé válik a tehetségmenedzsmentben – különösen az idősebb munkavállalói szegmensben.
