Sok munkáltató nem gondol bele, hogy a cégautóval végzett napi utazás mikor minősül munkaidőnek – és mikor nem. Az érintett kérdés: ha egy technikus nem a cégközpontba megy reggel, hanem közvetlenül az első helyszínre, majd onnan tovább a következőre, és végül hazamegy – kell-e ezt az utazási időt megfizetni? Az amerikai szövetségi munkajog, elsősorban a Fair Labor Standards Act (FLSA), erre részletes választ ad.
Az általános szabály szerint a lakóhelyről az első munkahelyszínre és az utolsó helyszínről haza vezető út NEM számít kompenzálandó munkaidőnek – még akkor sem, ha a munkavállaló cégautót használ. Ugyanakkor ha az utazás munkafeladattal párosul (pl. eszközök szállítása, ügyfélhívás kezelése), vagy ha a munkáltató elvárja, hogy az alkalmazott elérhetővé váljon, a jogi megítélés megváltozhat. Az államonkénti szabályok eltérhetnek a szövetségi minimumtól.
HR-szempontból érdemes írásban rögzíteni az utazási idő kezelésére vonatkozó belső szabályzatot, és rendszeresen felülvizsgálni azt. Egy nem megfelelően dokumentált gyakorlat könnyen bérkövetelési perré alakulhat, különösen ott, ahol a dolgozók rendszeresen helyszínek között mozognak. A megelőzés most olcsóbb, mint a per utólag.
