A „doomjobbing" kifejezés egy egyre szélesebb körben terjedő munkakeresési magatartást ír le: a jelöltek nem válogatnak gondosan az állásajánlatok között, hanem egyszerűen minél több helyre adják be önéletrajzukat – sokszor anélkül, hogy elolvasnák a teljes munkakörleírást. Egy friss felmérés szerint a munkakeresők közel fele pontosan így jár el.
A jelenség hátterében a munkaerőpiaci bizonytalanság és a sürgetettség érzése áll. Sokan úgy érzik, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben nem engedhetik meg maguknak a válogatást – ezért inkább a mennyiségre játszanak, remélve, hogy a statisztika előbb-utóbb kedvükre fordul. Az AI-alapú önéletrajírók és automatikus kitöltő eszközök megjelenése még tovább könnyíti a tömeges jelentkezést, ami a helyzetet exponenciálisan erősíti.
HR- és toborzási oldalon ez komoly kihívást jelent: a beérkező pályázatok száma megnő, miközben azok relevanciája csökken. A toborzócsapatoknak egyre több időt kell szűrésre fordítaniuk, ami rontja a hatékonyságot és a jelöltélményt egyaránt. A megoldás nem a kapuk bezárása, hanem az okosabb szűrési folyamatok, a célzottabb hirdetések és az egyértelmű elvárások megfogalmazása – ezekkel vissza lehet terelni a jelentkezői minőséget az elfogadható szintre.
