Egy kanadai börtönőr túlóraigényt támasztott munkáltatójával szemben, miután egy tűzriadóval kapcsolatos belső vizsgálat négy napig húzódott el. A dolgozó azt állítja, hogy a rendkívüli eljárás ideje alatt végzett munkáját a munkáltató nem számolta be a szokásos munkaidőbe, így az jogszerű túlóraként jár számára.
A vizsgálat körülményei nem mindennapiak: a tűzriadó körüli vita adminisztratív eljárást indított el, amelynek lefolytatása négy munkanapot vett igénybe. Ez alatt az időszak alatt a börtönőr rendelkezésre állt, feladatokat látott el, és dokumentáltan jelen volt — a kérdés az, hogy ezt az időt a vonatkozó kollektív szerződés és munkajogi szabályok alapján hogyan kell minősíteni és díjazni.
HR-szempontból az eset több tanulságot is hordoz. Először is, a munkaidő-nyilvántartás pontossága nem opcionális, különösen ott, ahol váratlan események is keletkezhetnek munkaidőn kívüli vagy határesetnek minősülő feladatokat. Másodszor, a kollektív szerződések értelmezése rendkívüli helyzetekre is kell, hogy kiterjedjen. A HR-csapatoknak érdemes proaktívan kidolgozni azokat az eljárási protokollokat, amelyek egyértelműen szabályozzák, mi számít munkaidőnek rendkívüli körülmények között — mielőtt egy hasonló eset bírósági útra terelődik.
