Egy ontariói munkáltató elvesztett egy WSIB — a Munkavállalói Kártérítési Alap — előtt zajló eljárást, amelynek középpontjában egy munkavállaló kárpálagulagút-szindrómája állt. A döntő bizonyíték maga a munkáltató volt: az eljárás során a cég elismerte, hogy az érintett munkakör terhelését 50%-kal növelte. Ez az elismerés elegendő volt ahhoz, hogy a testület a betegséget foglalkozási eredetűnek minősítse, és kártérítést ítéljen meg.
A kárpálagulagút-szindróma az egyik leggyakoribb foglalkozási megbetegedés az ismétlődő kézmozdulatokkal járó munkakörökben. Az ügyet különlegessé teszi, hogy nem orvosi vita döntötte el: a munkáltatói nyilatkozat — amely megerősítette a terhelésnövekedést — önmagában megalapozta az okozati összefüggést. A WSIB döntése egyértelművé teszi, hogy a munkaterhelés dokumentált, jelentős emelése közvetlen jogi kockázatot jelent, ha a munkavállaló ezt követően megbetegszik.
HR-szempontból az eset több tanulságot is hordoz. Először: a munkaterhelés-változásokat dokumentálni kell, és azok egészségügyi kockázatait előzetesen fel kell mérni. Másodszor: az ergonómiai szempontok nem opcionálisak — különösen fizikai munkakörökben. Harmadszor: ha egy szervezet növeli a munkavállalók terhelését, a kockázatkezelési és HR-folyamatoknak ezt azonnal le kell követniük, különben a munkáltató saját nyilatkozatai válhatnak a legkártékonyabb bizonyítékká egy jogi eljárásban.
