A lojalitás erény – legalábbis ezt tanítják a legtöbb kultúrában évezredek óta. A munkahelyi kontextusban azonban a hűség elvárása egyre ambivalensebb szerepet játszik, különösen akkor, amikor a gazdasági nyomás és a szűkülő munkaerőpiac ismét teret ad az autoriter vezetési stílusoknak.
Az MIT Sloan elemzése rámutat: a feltétlen lojalitás elvárása sokszor a kritikus gondolkodás és a pszichológiai biztonság rovására megy. Ha egy szervezetben a hűség azt jelenti, hogy a munkavállaló soha nem kérdőjelez meg döntéseket, nem hoz fel kellemetlen adatokat, és nem mer nemet mondani, akkor a lojalitás valójában a szervezeti tanulás legnagyobb akadályává válik. A „hű" munkavállaló némaságba vonul – a vezető pedig elveszíti a valóságérzékét.
HR-szemszögből ez komoly figyelmeztetés: a lojalitásra épülő szervezeti kultúra rövid távon stabilitást sugall, hosszú távon azonban kiszolgáltatottá teszi a szervezetet. A tehetségmenedzsmentnek és a vezetőfejlesztésnek egyaránt foglalkoznia kell azzal, hogy hol húzódik a határ az elköteleződés és a vak engedelmesség között. Az egészséges szervezetek nem hűséget várnak – hanem felelős, kritikus részvételt.
