A vállalatok egyre tudatosabban kezelik az AI kockázatait – legalábbis papíron. Etikai irányelvek, governance bizottságok, kockázatértékelési keretrendszerek születnek sorra. Csakhogy amikor HR-szoftvert kell venni, ez a gondosság szinte eltűnik. James Whatmore felhívja a figyelmet egy egyre terjedő jelenségre: a döntéshozók egyszerűen megkérdezik a ChatGPT-t, és az ajánlás alapján indítják el a beszerzési folyamatot.
A probléma többrétű. Az AI-alapú ajánlások nem ismerik a szervezet valódi kontextusát, a munkajogi környezetet, az integrációs korlátokat vagy a belső adatvédelmi követelményeket. Ráadásul az ilyen ajánlások mögött nem áll felelős személy – ha rossz döntés születik, senkit nem lehet számon kérni. A szoftverpiaci szereplők ráadásul aktívan optimalizálnak arra, hogy az AI-rendszerek kedvezően értékeljék őket, ami tovább torzítja a képet.
HR-szemszögből ez komoly intés. A HR-technológiai döntések stratégiai döntések: befolyásolják a munkavállalói élményt, az adatkezelést és a szervezeti működés egészét. A due diligence nem opcionális – az AI lehet a kutatás kiindulópontja, de soha nem helyettesítheti a strukturált igényfelmérést, a valódi referenciabeszélgetéseket és a szakmai értékelést.
