Egy kanadai kórház jogos okra hivatkozva szüntette meg egy ápolónő munkaviszonyát, miután az orvosi utasításoktól eltérően kezelt egy beteget. A munkáltató szerint az ápolónő magatartása engedetlenségnek minősült, és alapjaiban rombolta le a munkaviszonynál elengedhetetlen bizalmi kapcsolatot.
Az eset középpontjában az a kérdés áll, hogy az egészségügyi dolgozók szakmai meggyőződése mikor kerülhet szembe a hierarchikus utasításrendszerrel. Az ápolók munkája egyszerre követel önálló szakmai döntéshozatalt és intézményi protokollok betartását — e két elvárás ütközése különösen éles dilemmát teremt, ha a tét a beteg biztonsága. A döntőbírósági vagy bírósági eljárás során kulcskérdés lesz, hogy az ápolónő cselekedete valóban indokolt szakmai beavatkozásnak tekinthető-e, vagy valóban fegyelmi vétségnek.
HR-szemszögből az eset rámutat arra, hogy az egészségügyi intézményeknek világos protokollokat kell kidolgozniuk arra az esetre, ha egy munkavállaló szakmai aggályait jelezni kívánja — és biztonságos csatornákat kell biztosítaniuk ehhez. A pszichológiai biztonság és a hibakultúra fejlesztése nemcsak etikai kérdés, hanem munkaügyi kockázatkezelési eszköz is.
