Az elmúlt években a HR-funkció hatóköre látványosan kiszélesedett. A jóllét, a pszichológiai biztonság és a munkavállalói élmény térhódításával egyre több szervezet jutott arra a pontra, ahol szinte minden munkahelyi feszültség automatikusan HR-ügyként csapódik le. De vajon tényleg ez a cél?
Egy egészséges munkahely nem ígér súrlódásmentes, mindig inspiráló napokat. A konfliktus, a frusztráció, a nehéz visszajelzés vagy az erőfeszítést igénylő feladatok az emberi munka természetes részei. A probléma ott kezdődik, amikor a szervezet – jó szándékkal, de tévesen – ezeket mind „megoldandó HR-esetként" kezeli. Ez nemcsak a HR-t terheli túl, hanem a munkavállalók önállóságát és rezilienciáját is aláássa.
HR-szemszögből az igazi feladat a határvonalak tisztázása: mi az, amit a szervezetnek kell kezelnie (diszkrimináció, vezető-beosztott konfliktus, rendszerszintű igazságtalanság), és mi az, amiben inkább coachingot, eszközöket és fejlődési lehetőséget kell kínálni? A pszichológiai biztonság nem a kényelmetlenség eliminálásáról szól – hanem arról, hogy az emberek bátran nézzenek szembe a nehézségekkel.
