Egy friss, közel 2000 FTSE-100 igazgatósági tagot vizsgáló kutatás meglepő összefüggést talált: a nők aránya nem egyenletesen oszlik el az igazgatóságokon belül, hanem kifejezetten alacsonyabb a legpresztízsesebb, legnagyobb befolyással bíró pozíciókban. Miközben a diverzitási mutatók összességében javultak, a valódi döntési hatalomhoz vezető utak szűkek maradtak.
A kutatók szerint a jelenség mögött az informális hálózatok működése áll. A legfontosabb pozíciókat jellemzően „hasonló hátterű" jelöltekkel töltik be – ez a homofília-hatás erősebben érvényesül ott, ahol a tét a legnagyobb. A formális folyamatok látszólag nyitottak, de az ajánlások, a reputáció és a személyes ismeretség csatornái férfiak felé terelik a döntéseket.
HR-szemszögből ez az eredmény figyelmeztetés: a diverzitási célszámok önmagukban nem elegendők, ha a mögöttes kiválasztási logika változatlan marad. A szervezeteknek nem elég nőket bevonni az igazgatóságba – azt is vizsgálni kell, hogy milyen pozícióba kerülnek, és ki hoz döntést erről. A valódi inklúzió a befolyás egyenlő elosztásáról szól, nem csupán a jelenlétről.
