Egy kanadai kamionsofőr esetében a bíróság azt vizsgálja, hogy két sikertelen drogszűrés önmagában elegendő-e a jogos azonnali felmondáshoz. A sofőr a felmondás jogszerűségét vitatta, miközben párhuzamosan 234 000 dollár kifizetetlen túlóra-díjat is követel a munkáltatójától egy hároméves időszakra visszamenőleg.
Az eset több szempontból is tanulságos. A munkáltató azzal érvelt, hogy a drogpolitika ismételt megsértése – különösen biztonsági szempontból kritikus munkakörben – egyértelműen megalapozza az azonnali felmondást. A sofőr viszont azt állítja, hogy nem kapott megfelelő lehetőséget a rehabilitációra, és a munkáltató nem alkalmazta következetesen a saját szabályzatát. A túlórakövetelés ráadásul tovább bonyolítja az ügyet, hiszen a munkáltató felelősségét több fronton is vizsgálni kell.
HR-szempontból az ügy egyértelmű üzenetet hordoz: a munkáltatóknak nem elég egy erős drogpolitikát írásban lefektetni – azt következetesen, dokumentáltan és minden érintett munkavállalóra egyformán kell alkalmazni. Ha a szabályzat rehabilitációs lehetőséget ír elő, azt ténylegesen fel kell ajánlani. Az ismételt szabályszegés súlyosbító tényező, de a folyamat tisztasága ugyanolyan fontos, mint maga a döntés.
