Az Americans with Disabilities Act (ADA) az USA egyik legszélesebb körű munkajogi védelmi eszköze, és az elmúlt évtizedekben folyamatosan bővült azoknak a körülményeknek a listája, amelyek fogyatékosságnak minősülnek. Egy coloradói orvos azonban most rátalált a törvény határaira: a bíróság kimondta, hogy a kiégés önmagában nem minősül ADA szerinti fogyatékosságnak.
Az orvos azzal érvelt, hogy kiégése súlyosan korlátozta munkavégzési képességét, és munkáltatója diszkriminálta őt, amikor nem biztosított számára megfelelő alkalmazkodási lehetőséget. A bíró azonban megállapította, hogy a kiégés — bár valós és súlyos állapot — nem felel meg az ADA fogyatékosság-definíciójának, mivel nem azonosítható egyértelműen mint egy konkrét, élettani vagy mentális rendellenesség, amely egy vagy több alapvető élettevékenységet tartósan korlátoz.
A HR-szakemberek számára ez az ítélet két irányba mutat. Egyrészt: a kiégés jogi értelemben nem automatikusan véd, ami nem jelenti azt, hogy a munkáltatóknak nem kell foglalkozniuk vele — sőt. Másrészt: ha egy munkavállaló kiégése mögött diagnosztizált depresszió vagy szorongásos zavar áll, az már jogosultságot adhat ADA-védelemre. A megelőzés és a korai beavatkozás tehát nem csupán etikai, hanem jogi szempontból is okos stratégia.
